2015. július 26. Évközi 17. vasárnap XIII. évf. 30. szám
______________________________________________

 Zsoltár válasz: 

„Megnyitod kezedet, Istenem, - és táplálsz minket.”
____________________________________________________

EVANGÉLIUM: Jn 6, 1—15

Jézus hirdeti az evangéliumot, és a csodálatosan megszaporított kenyérrel táplálja az embereket.

  Abban az időben:

  Jézus átment a Galileai-tengernek, vagyis Tibériás-tavának a túlsó partjára. Nagy tömeg követte, mert látták a csodajeleket, amelyeket a betegeken végbevitt. Jézus fölment egy hegyre, és ott leült tanítványaival. Közel volt a Húsvét, a zsidók ünnepe.

  Amikor Jézus fölemelte szemét, és látta, hogy nagy tömeg jön felé, így szólt Fülöphöz: ,,Honnan vegyünk kenyeret, hogy legyen mit enniük?'' Ezt pedig azért kérdezte, hogy próbára tegye, mert tudta ő, hogy mit fog tenni.

  ,,Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindenki kapjon valami keveset'' -- felelte Fülöp.

  Az egyik tanítvány, András, Simon Péter testvére megszólalt: ,,Van itt egy fiú, akinél öt kenyér és két hal van, de mi ez ennyinek?''   Jézus meghagyta: ,,Telepítsétek le az embereket!'' Sok fű volt azon a helyen. Letelepedtek hát: szám szerint mintegy ötezren voltak csupán a férfiak.

  Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta a letelepedett embereknek; ugyanígy (adott) a halból is, amennyit csak akartak. Amikor pedig jóllaktak, szólt tanítványainak: ,,Szedjétek össze a maradékot, hogy semmise vesszen kárba.'' Összeszedték, s tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér maradékából, amit meghagytak azok, akik ettek.

  Amikor pedig az emberek látták a csodajelet, amelyet Jézus végbevitt, így beszéltek: ,,Ez valóban az a próféta, aki a világba jön.''

  Mikor Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják vinni hogy erőszakkal királlyá tegyék, ismét visszavonult a hegyre, egészen egyedül.

 

Minden napunk ajándék

Az Ember elment a Bölcshöz:
- Álmot láttam, de sehogy sem tudok rájönni, mi az értelme. Kérlek, segíts rajtam!
- Hallgatlak - bólintott a Bölcs.
- Az utcán mentem, a mi utcánkban, ahol minden nap járok.
Olyan is volt álmomban, mint egyébként; nem volt semmiféle változás rajta,
csak annyi, hogy nagy szürke göröngyökkel volt tele a járda.
Amikor megrúgtam az egyiket, rájöttem, hogy ezek nem göröngyök, hanem kövek.
Egyet zsebre vágtam, hogy megmutassam a Barátomnak, akihez indultam.
Amikor elővettem, kettévált a kezemben. Belül szikrázó, tiszta ragyogású volt.
Azonnal tudtam (bár nem értek hozzá), hogy ez GYÉMÁNT!
Rohantunk az ékszerészhez, de közben telepakoltuk a zsebeinket a csúnya, szürke kövekkel, hátha...
Az ékszerész vágta, csiszolta a kettévált követ, végül fel is mutatta, hadd lássuk mi is, hogy sziporkázik:
"Még soha nem találkoztam ilyen nagy és tiszta gyémánttal" - lelkesedett.
Kipakoltam a sok egyforma szürke kövemet.
Ő bizalmatlanul nézte a sötétlő halmot, majd legyőzve utálkozását, egyet megfogott és vijjogó gépével kettévágta.
Smaragd volt. A következő rubin, utána valami csodaszámba menő ritkaság, és aztán így végig.
Felfoghatatlan kincs feküdt előttem, szikrázott, tündökölt ezerféle színben, a belsejükben rejtőző érték.
Én pedig döbbenetemben felébredtem. De nem tudok szabadulni az álomtól.
Mondd, mit jelenthet?
- A szürke kövek a MINDENNAPJAID, Barátom!
Éppen ideje, hogy felfedezd: valóságos kincsesbánya a mindennapok sokasága.
Dolgozni kell rajtuk, az igaz, de ha jól megmunkálod őket, gazdagabb leszel mindenkinél.
Már reggel vedd kezedbe napodat, hogy megláthasd benne a hűség gyémántját, a bizakodás smaragdját,
a szeretet rubinszínű áldozatosságát...
Mától kezdve soha nem beszélhetsz "szürke hétköznapokról", hiszen LÁTTAD, mi rejlik bennük!

(ismeretlen szerző)

Eléd megyek Uram ……

Eléd megyek Uram, ha reggel felébredek,
Köszönöm Néked Atyám, hogy Benned élhetek.
Téged áld a szívem és Hozzád visz a hitem,
Hozzád visz minden utam, Tied az életem.

Köszönök minden napot, az órát, a perceket,
Köszönök mindent Neked, köszönöm az életet.
Köszönöm azt is, Uram, hogy gondod van én reám,
Köszönöm azt, hogy szeretsz, hogy Te vagy az én Atyám!

Téged látlak Uram, a reggeli harmatban,
Mikor a hajnal hasad, a felkelő nap alatt.
Ott vagy hol, az erdő és ott, hol nyílik virág.
Rólad beszél a felhő, az áldott napsugár.

Ott vagy, hol tengernek vizét hajtja a szél,
Tajtékzó habja kúszva, sietve partot ér.
Látlak, mikor este ragyognak a csillagok,
Hatalmadról beszélnek a holdak és napok.

(szerzője ismeretlen) 

MISÉK  JÚLIUS  27  –  AUGUSZTUS  02

28. Kedd:      19⁰⁰  Nagy István halálának 8. napjára;

                            Baranyi István lelki üdvéért, valamint házassági évfordulóra;

31. Péntek:    19⁰⁰   

01. Szombat: 19⁰⁰  Samu Lajos lelki üdvéért;

02. Vasárnap:  9³⁰ Koncz József lelki üdvéért;

                          Szabó István és felesége Laczkó Mária lelki üdvéért;

                          Rosa Mysticai Szent Szűz tiszteletére;

                             ELSŐVASÁRNAP - SZENTSÉGIMÁDÁS

______________________________________________________________________

Gyónási lehetőség vasárnap a szentmise előtt.
__________________________________________________________________