2013. március 10. Nagyböjt 4. vasárnapja XIII. évf. 10. szám
______________________________________________

Zsoltár válasz:

 „Ízleljétek és lássátok, - milyen édes az Úr.”
____________________________________________________

EVANGÉLIUM: Lk 15, 1-3. 11-32

  A mennyei Atya megbocsát tékozló, fiának, ha őszintén megbánja bűneit.

  Azokban a napokban:

  Vámosok és bűnösök jöttek Jézushoz, hogy hallgassák őt. A farizeusok és az írástudók méltatlankodtak miatta. ,,Ez szóba áll bűnösökkel, sőt eszik is velük'' -- mondták. Jézus erre a következő példabeszédet mondta nekik:

  ,,Egy embernek két fia volt. A fiatalabbik egyszer így szólt apjához: Atyám, add ki nekem az örökség rám eső részét. Erre ő szétosztotta köztük vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét, és elment egy távoli országba. Ott léha életet élt, és eltékozolta vagyonát. Amikor mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s őmaga is nélkülözni kezdett. Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a sertéseket. Szívesen megtöltötte volna gyomrát a sertések eledelével, de még abból sem adtak neki. Ekkor magába szállt: Atyám házában hány napszámos bővelkedik kenyérben -- mondta --, én meg itt éhen halok. Felkelek, atyámhoz megyek, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be.

  Azonnal útra is kelt, és visszatért atyjához. Atyja már messziről meglátta, és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, nyakába borult, és megcsókolta. Ekkor a fiú megszólalt: Atyám vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz. Az atya odaszólt a szolgáknak: »Hozzátok hamar a legdrágább ruhát, és adjátok rá. Húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült.« Erre vigadozni kezdtek.

  Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. Szólt az egyik szolgának, és megkérdezte, mi történt. Megjött az öcséd, és atyád levágatta a hizlalt borjút, mivel épségben visszakapta őt -- felelte a szolga. Erre az idősebbik fiú megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért atyja kijött és kérlelni kezdte. De ő szemére vetette atyjának: Látod, én annyi éve szolgálok neked, és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És te nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy mulathassak egyet a barátaimmal. Most pedig, hogy ez a te fiad, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, megjött, hizlalt borjút vágattál le neki.

  Ő erre azt mondta: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. De most úgy illett, hogy vigadjunk és örüljünk, mert ez a te öcséd meghalt és most életre kelt, elveszett és újra megkerült.''

Nagyböjti készület:

Március 10. Nagyböjt 4. vasárnapja	Józs 5,9a.10-12; 2Kor 5,17-21; Lk 15,1-3.11-32	A hitvallás Krisztus életéből csak a megtestesülés és a húsvét misztériumait nevezi meg. Semmit sem mond Jézus rejtett és nyilvános életének misztériumairól; de a hitvallás Jézus megtestesülését és húsvétját érintő cikkelyei megvilágítják Krisztus egész földi életét. Mindazt, amit Jézus tett és tanított kezdettől egészen mennybevétele napjáig, a születés és a húsvét misztériumainak fényében kell szemlélnünk. (KEK 512)	Minél több embernek szerzek ma örömet
Március 11. hétfő	Iz 65,17-21;   Jn 4,43-54	Krisztus egész élete az Atya kinyilatkoztatása: szavai és cselekedetei, hallgatása és szenvedése, magatartása és beszédmódja. Jézus elmondhatja: „Aki látott engem, látta az Atyát” (Jn 14,9); az Atya pedig: „Ez az én választott Fiam, őt hallgassátok” (Lk 9,35). Mivel a mi Urunk azért lett emberré, hogy teljesítse az Atya akaratát, misztériumának legapróbb részletei Isten irántunk való szeretetét nyilatkoztatják ki. (KEK 516)	Imádságomban megnyílok Isten szeretete felé
Március 12. kedd	Ez 47,1-9.12;   Jn 5,1-16	A megváltásban elsősorban a kereszten kiontott vér által részesülünk, de ez a misztérium Jézus egész földi életében tevékeny: már megtestesülésekor, amikor szegénnyé lett, hogy bennünket szegénysége által gazdaggá tegyen; rejtett életében, mely engedelmességével kiengeszteli a mi engedetlenségünket; szavában, mely megtisztítja hallgatóit; gyógyításaiban és ördögűzéseiben, melyekben „magára vette gyöngeségünket, és betegségeinket hordozta” (Mt 8,17); és föltámadásában, mellyel megigazulást adott nekünk. (KEK 517)	Jókedvvel végzem a munkám
Március 13. szerda	Iz 49,8-15; Jn 5,17-30	Krisztus a maga életét nem önmagáért, hanem értünk élte: a megtestesüléstől értünk, emberekért és a mi üdvösségünkért, egészen haláláig a mi bűneinkért, és föltámadásáig a mi megigazulásunkért. Most is közbenjárónk az Atyánál, „hiszen örökké él, hogy közbenjárjon értünk” (Zsid 7,25). Mindazzal, amit egyszer s mindenkorra értünk átélt és elszenvedett, mindörökké jelen van Isten színe előtt értünk. (KEK 519)	A mellettem lévő emberekre figyelek, nem magamra
Március 14. csütörtök	Kiv 32,7-14   Jn 5,31-47	Jézus egész életében példaképül adta magát nekünk: Ő a „tökéletes ember”, aki arra hív, hogy tanítványai legyünk és kövessük őt: alázatosságával példát adott nekünk a követésre, imádságával imádkozni tanít, szegénységével arra szólít, hogy a nélkülözéseket és üldözéseket készséggel vállaljuk. (KEK 520)	Türelmes és megértő leszek egész nap
Március 15. péntek	Bölcs 2,1a.12-22; Jn 7,1-2.10.25-30	Krisztus megteszi, hogy mindazt, amit életében átélt, mi az életünkkel Őbenne éljük, és Ő a maga életével mibennünk élje. „Ő ugyanis, az Isten Fia, megtestesülésében bizonyos módon minden emberrel egyesült.”(GS 22) Arra vagyunk hivatva, hogy egyek legyünk Ővele; Ő megteszi, hogy mi, mint Testének tagjai megosszuk vele azt, amit Ő testi életében értünk és mint példaképünk átélt. (KEK 521)	Felajánlom böjtömet és imámat nemzetünk megtéréséért
Március 16. szombat	Jer 11,18-20;   Jn 7,40-53	János hirdette „a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára” (Lk 3,3). Akkor eljött Jézus, (...) és fölvette a keresztséget. Egy galamb képében leszáll a Szentlélek Jézusra, és a mennyből szózat hallatszik: „Ez az én szeretett Fiam” (Mt 3,13-17). Így történt, hogy „mindabból, ami Krisztusban végbement, megismerjük, hogy a víz fürdője után az ég kapuiból a Szentlélek is leszállt reánk, a mennyei dicsőség kenete is elárasztott és az Atyai szó fogadott fiúvá is tett minket”. (Szent Hilarius ) (KEK 535;537)	Adom az időmet, a mosolyomat, az ötleteimet, a munkámat

Ima nagyböjtben

Uram, 
eljöttél értem sokszor
de én, én nem mentem veled,
elmenekültem sötét erdők nagy sűrűjébe,
elfedtem előled kevélyen bús lelkem mezítelenségét,
szivárvány mosolyod elől konokul eltakartam arcom
s nem engedtem, hogy megsimogasd vadul felszegett fejem.
Csak önnön utamat kerestem,
csak saját dalaim daloltam,
csak átvágtattam az esztendőkön
s hozzád, Uram, oly ritkán szóltam!
Pedig sokszor eljöttél értem,
sokszor szóltál is a sötétben,
hívtál zsoltárral, fenyítéssel,
kerestél kínnal, nevetéssel,
megpróbáltál és megáldottál,
minden percemen átragyogtál,
és mennydörögtél éjeimben,
meg-megszálltál kemény szívemben,
megmutatkoztál, nekem pogánynak,
megmondtad neved ily silánynak és kétkedőnek, 
Uram, 
örök reménykedőnek járó lelket ajándékoztál
a tékozlónak és tévelygőnek!
Végül meghaltál értem csöndben,
hogy feltámasszalak szívemben.
Te hittél bennem, jaj, hittél bennem!
Bár százszor elárultalak, 
Uram, 
engedj most Hozzád mennem!

 

MISÉK  MÁRCIUS  11  –  MÁRCIUS  17

12. Kedd:      17⁰⁰ 

15. Péntek:    9⁰⁰ 

16. Szombat: 17⁰⁰ 

17. Vasárnap:  9³⁰ Ruzsák Sándor lelki üdvéért; Koncz József és elhunyt hozzátartozókért

                        Laczkó Ferenc halálának 4. évfordulójára, fia Ferenc, valamint,

                        Leki János és felesége Horváth Mária lelki üdvéért,

                        Tóth János és felesége Nagy Erzsébet lelki üdvéért

                          ÉDESAPÁK, NAGYPAPÁK MEGÁLDÁSA!!!!!

___________________________________________________________

Gyónási lehetőség vasárnap a szentmise előtt.