2015. július 19. Évközi 16. vasárnap XIII. évf. 29. szám
______________________________________________

   Zsoltár válasz: 

„Az Úr nékem pásztorom, - ínséget nem kell látnom.”
____________________________________________________

 

SZENTLECKE: Ef 2, 13-18

Krisztus, a mi békességünk, a két népet önmagában eggyé tette.

  Testvéreim! Ti, akik egykor ,,távol'' voltatok, Krisztus Jézusban most ,,közel'' kerültetek, Krisztus vére árán.

  Ő a mi békességünk, aki a kettőt (Izraelt és a pogányokat) eggyé forrasztotta, és a közéjük emelt válaszfalat ledöntötte, az ellenségeskedést kiküszöbölte saját testében. A törvényt ugyanis parancsaival és rendelkezéseivel együtt érvénytelenítette. Mint békességszerző a két népet magában eggyé, új emberré teremtette, és egy testben mind a kettőt kiengesztelte Istennel kereszthalála által, amellyel az ellenségeskedést megölte.

  Eljött, hogy békét hirdessen nektek, a távol levőknek, és békét a közel levőknek. Az ő révén van mindkettőnknek szabad utunk az egy Lélekben az Atyához.

 

EVANGÉLIUM: Mk 6, 30—34

Jézus megértő szeretettel fordul az emberekhez, mert olyanok, mint a pásztor nélküli juhok.

  Abban az időben: Az apostolok összegyűltek Jézushoz, és beszámoltak mindarról, amit tettek és tanítottak. Ő így szólt hozzájuk: ,,Gyertek ti is, (menjünk) a pusztaságba egy magányos helyre, hogy pihenjetek egy kicsit!'' Mert olyan nagy jövés-menés volt körülöttük, hogy még evésre sem maradt idejük.

  Bárkába szálltak tehát és elmentek egy elhagyatott helyre, hogy magukban legyenek. De sokan látták, amikor elmentek, és sokan megtudták. Erre minden városból gyalog odasiettek, és megelőzték őket.

  Amikor kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve. Olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért tanítani kezdte őket sok mindenre.

 

A fa és a kisfiú története

Volt egyszer egy fa, és nagyon szeretett egy kisfiút. A fiú mindennap meglátogatta. Leszedegetett leveleiből koszorút font, hogy eljátssza az erdők királyát, felmászott törzsére és ágaira akaszkodva hintázott. Evett a gyümölcséből és bújócskázott lombja között. Amikor elfáradt, a fa leveleinek árnyékában aludt el, mialatt a lombozat altatódalt susogott. A kisfiú kis szívének teljességével szerette a fát. És a fa boldog volt. De az idő múlt, a fiú pedig növekedett. Amikorra felnőtt, a fa gyakran maradt magára.
        Egy nap azután a fiú újra meglátogatta a fát. Ez azt mondta:- Gyere hozzám, kisfiam, mássz fel a törzsemre, hintázz ágaim között, edd gyümölcsömet, játsszál lombom között és légy boldog. 
- Túlságosan felnőttem már ahhoz, hogy fára másszak és játszadozzak-válaszolta a fiú-, olyasmit akarok vásárolni magamnak, ami szórakoztat, pénzre van szükségem. Tudsz nekem pénzt adni?
- Sajnos- felelte a fa-pénzem nincs, csak levelem és gyümölcsöm van. Szedd le gyümölcsömet, kisfiam, és add el a vásárban. Így lesz pénzed és boldog lehetsz.
Ekkor a fiú felkapaszkodott rá, leszedte és elvitte az összes gyümölcsöt. És a fa boldog volt.
De a fiú sokáig elmaradt és a fa szomorkodva várt. Majd egy nap a fiú visszatért. A fa reszketett az örömtől úgy mondta.
- Gyere hozzám kisfiam, mássz törzsemre, hintázz ágam között és légy boldog.
- Nincs időm fára mászni, túl sok a dolgom. Házat szeretnék és feleséget,gyerekeket. Házra van szükségem. Tudsz nekem házat adni?
- Házam nincs- mondta a fa-, az én otthonom az erdő. De ágaimból készíthetsz magadnak házat és akkor boldog leszel.
A fiú lefűrészelte a fa összes ágát,el is vitte őket, hogy faházat építsen magának belőle. És a fa boldog volt.
A fiú sokáig nem jött. Amikor végre megérkezett, a fa olyan boldog volt, hogy szinte alig tudott megszólalni.
- Gyere hozzám, kisfiam- mondta- gyere hozzám játszani.
-  Túl öreg és szomorú vagyok már a játékhoz- válaszolta amaz-,egy bárkára vágyom, hogy messzire elhajózzam innen. Tudsz nekem bárkát adni?
- Vedd a törzsemet, készíts magadnak bárkát belőle- felelte a fa, azzal messzire elhajózhatsz és ott boldog lehetsz.
Ekkor az ember kivágta az egész törzset és bárkát készített belőle, hogy elmeneküljön vele, elhajózzon onnan.
És a fa boldog volt...de nem teljesen
        Sok-sok idő múlva visszatért az ember.
- Nagyon sajnálom, kisfiam, de már semmim sem maradt, amit neked adhatnék. Gyümölcsöm már nincs.
- A fogaim már nem képesek gyümölcsbe harapni-volt a válasz.
- Nincsenek már ágaim sem- folytatta a fa-, nem tudlak már hintáztatni.
- Túl vén vagyok már ahhoz, hogy faágon hintázzam.
- Nincs már törzsem sem, amelyre felmászhatnál.
- Túl öreg és fáradt vagyok már a famászáshoz.
- Nagyon el vagyok keseredve- sóhajtott a fa-, annyira szeretnék neked valamit adni, de már semmim sincs, amit adhatnék. Öreg fatönk vagyok immár. Igazán sajnálom...
- Most már nincs sok mindenre szükségem- válaszolta amaz-, csak egy csendes, nyugodt kis helyre vágyom, ahol leülhetnék. Igazán elfáradtam már.
- Nos hát- mondta a fatönk, úgy kihúzva magát, amennyire csak tudta-, íme itt egy öreg tuskó, épp arra jó, hogy ráülj és kipihend magad. Ülj le hát és pihenj meg nálam.
Az öregember így is tett.

És a fatönk BOLDOG volt.

Isten szeret korodtól függetlenül. Élj elhívásod szerint, hogy amikor te is megöregszel BOLDOG lehess.

 

Vigasztalj engem …..

Vigasztalj engem Jézusom, mert
Szomorú a lelkem,
Adj erőt és örömöt, segíts
Vinni a keresztem!

Szívem legyőzni oly nehéz,
Mikor bűnnel bántanak,
Segíts, mert félek, hogy érzelmeim
Bűnbe rántanak!

Világosíts meg Istenem, hogy
El ne tévedhessek,
Vezess el engem utadon, hogy
Mindenkit szeressek!

Segíts legyőzni vágyaim, ha
Megkötik a lelkem,
A bölcsesség szellemével áldj meg
Minden nap engem!

Felébredt lelkem bátorítsd, mert
Oly tétova, gyáva,
Bűneim kínjától ments meg, és
Takarj fényruhádba!

Adj erőt nékem Istenem,
Hogy mindent elviseljek!
Kinyitom szívem ajtaját, 
Hogy segítő lehessek!

Vigasztalj engem Jézusom,
Ölelj magadhoz engem,
Boldog szeretnék lenni újra
A Szent Kegyelmedben!

Kalina Valéria

 

MISÉK  JÚLIUS  20  –  JÚLIUS  26

21. Kedd:      19⁰⁰ 

24. Péntek:    19⁰⁰   

25. Szombat: 19⁰⁰ Nagy István és felesége Szűcs Anna, Pataki István és felesége Laczkó Anna nagyszülőkért;

                          Balogh Ferenc lelki üdvéért;  Répás István, fia István, szülők és nagyszülők lelki üdvéért;

26. Vasárnap:  9³⁰ Szekeres Lajos és felesége Bedő Anna, valamint lányuk Szekeres Anna lelki üdvéért;

                          Szabó István halálának 7. évfordulójára; Szabó István halálának 2. évfordulójára;

______________________________________________________________________

Gyónási lehetőség vasárnap a szentmise előtt.
_________________________________________________________________________