Március 03.

Nagyböjt 3. vasárnapja

Kiv
3,1-8a.13-15;

1Kor
10,1-6.10-12;

Lk 13,1-9

Nazianzi Szent Gergely, a konstantinápolyi katekumeneknek a Szentháromságos hit ezen összefoglalását adja: „(…) a hitet és a hitvallást az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben. Ezt bízom rád a mai napon, amikor elmerítelek a tisztító vízben, és a magasba emellek. Egész életed kísérőjéül és oltalmazójául adom neked az egy Istenséget és hatalmat, mely a Háromban együtt van, és a Három különbözőt magában foglalja, mely nem különbözik bennük sem állagban vagy természetben, sem alá- vagy fölérendeltség nem növeli vagy csökkenti (...). Alig kezdek gondolkodni az Egyről, azonnal körülragyog a Háromság. Alig kezdem megkülönböztetni a Hármat, visszajutok az Egyhez.” (KEK 256)

A vasárnap ünnep, a munkát félreteszem, a családdal pihenünk, játszunk

Március 4. hétfő

2Kir 5,1-15a;

Lk 4,24-30

A különféle teremtmények Isten adta tulajdonságaikkal egy sugárnyit tükröznek Isten végtelen bölcsességéből és jóságából. Éppen ezért az embernek tisztelnie kell minden teremtmény sajátos jóságát, és kerülni kell a dolgok rendetlen használatát, ami megveti a Teremtőt, s mind az emberek, mind a környezet számára pusztító következményeket hoz magával. (KEK 290; 339)

Ma én is tükrözni akarom Isten végtelen jóságát

Szentségimádási nap

Március 5. kedd

Dán
3,25.34-43;

Mt 18,21-25

Az emberi egyed, mivel Isten képmása, a személy méltóságával bír: nem csupán valami, hanem valaki. Képes arra, hogy szabadon ajándékozza magát, és kegyelemből szövetségre hivatott a Teremtőjével, hogy hittel és szeretettel válaszoljon neki, amit helyette senki meg nem tehet. „Mi volt az oka, hogy a teremtményt ily nagy méltóságba helyezted? A kimondhatatlan szeretet, mely által önmagadba tekintve beleszerettél teremtményedbe; ezért teremtetted meg őt, e szerelem által, és adtad neki a létet, hogy ízlelje örök javadat, és örvendjen benne.” (Sziénai Szent Katalin) (KEK 357)

Igyekszem
a lehető legtöbb dolgot
megdicsérni
a nap során

Március 6. szerda

Mtörv
4,1.5-9;

Mt 5,17-19

Az ember teste részesedik „Isten képmásának” méltóságában; pontosan azért emberi test, mert szellemi lélek élteti, és az emberi személy mint egész van arra rendelve, hogy Krisztus testében a Szentlélek temploma legyen. (KEK 364)

Mai fohászom: Jöjj Szentlélek Úristen!

Március 7. csütörtök

Jer 7,23-28;

Lk 11,14-23

Az együtt teremtett férfi és nő Isten akaratából egymásért van. „Nem jó az embernek egyedül lennie; alkotok neki segítőtársat, aki hozzá illő”. Személyes közösségre teremtette őket, melyben a két személy egymás „segítségére” lehet, mert egyrészt mint személyek egyenlők, másrészt férfiúi és női mivoltuk kölcsönösen kiegészíti egymást. (KEK 371-372)

Kibékülök azzal, akivel
feszültség van közöttünk

Március 8. péntek

Oz 14,2-10;  

Mk 12,28b-34

Az első ember nemcsak jónak teremtetett, hanem barátságban volt Teremtőjével, és összhangban önmagával és az őt körülvevő, egész rábízott teremtéssel. Az eredeti szentség kegyelme részesedés volt az isteni életben. Ameddig szoros kapcsolatban maradt Istennel, nem kellett sem meghalnia, sem szenvednie. Az emberi személy belső összhangja, a férfi és a nő közötti összhang, továbbá az első emberpár és az egész természet közötti összhang alkotta azt az állapotot, amit „eredeti igazságnak” nevezünk. (KEK 374-376)

Böjtölök
a szegényekért, szenvedőkért

Március 9. szombat

Oz 6,1-6;

Lk 18,9-14

Az ember Istennel barátságban csak úgy élhet, hogy szabadon aláveti magát. Az ember a Teremtőtől függ; alá van vetve a teremtés törvényeinek és az erkölcsi normáknak, melyek a szabadság használatát szabályozzák. Az Ördögtől megkísértett ember hagyta, hogy szívében meghaljon a Teremtője iránti bizalom, és visszaélve szabadságával nem engedelmeskedett parancsának. Ebben állt az ember első bűne. Ettől kezdve minden bűn engedetlenség Istennel szemben és bizalmatlanság az Ő jóságával szemben. (KEK 396-397)

Mai döntéseimben különösen keresem a másik ember javát –

Plébániai lelkinap