2013. február 10. Évközi 5. vasárnap XIII. évf. 06. szám
______________________________________________

Zsoltár válasz:

„Te vagy, Uram, Istenem - örökségem és osztályrészem.”
____________________________________________________

EVANGÉLIUM: Lk 9, 51-62

               Ember, fiának nincs hová fejét lehajtania: Jézus követése áldozatot kíván.

  Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai, elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy. Követeket küldött maga előtt. Ezek elindultak, betértek a szamaritánusok egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki. De azok nem fogadták be Jézust, mert Jeruzsálembe tartott.

Ennek láttán a tanítványok, Jakab és János felháborodtak: ,,Uram, akarod-e, hogy lehívjuk az égből a villámot, hadd pusztítsa el őket?'' De ő hozzájuk fordult és megfeddte őket: ,,Nem tudjátok, hogy milyen lelkület van bennetek. Az Emberfia nem azért jött, hogy az embereket elpusztítsa, hanem, hogy megmentse.'' Ezután másik faluba mentek.

  Történt pedig, hogy útközben valaki így szólt hozzá: ,,Követlek, bárhová mégy.'' Jézus így válaszolt: ,,A rókának van odúja, az ég madarainak fészke, de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania.''

  Egy másikat Jézus szólított fel: ,,Kövess engem!'' Az így válaszolt:

,,Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat.'' ,,Hagyd

a holtakra, hadd temessék el halottaikat -- mondta neki --, te pedig menj, és hirdesd az Isten országát.''

  Egy harmadik ezt mondta neki: ,,Uram, követlek téged, de engedd meg, hogy előbb elbúcsúzzam a családomtól.'' Jézus így válaszolt: ,,Aki kezét az eke szarvára tette, és mégis hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.''

Egy ötlet nagyböjtre: oltsuk el a villanyt!

 „Sokat gondolkoztam, hogyan tehetnénk a megújulás idejévé a nagyböjtöt. Imádság közben kaptam az indítást: Oltsátok el a villanyt!” Egy többgyermekes édesanya tapasztalatai.

A népszerű keresztény blogszerző, Jennifer Fulwiler – felnőttként megtért, ötgyermekes édesanya – az imádságban kapott különös indítás hatására férjével együtt elhatározta, hogy nagyböjtben hetenként egyszer sem lámpát, sem más világító elektronikus készüléket – tévét, számítógép-képernyőt – nem használnak. A heti egyszeri „villanyböjt” hatása mélyrehatóbb volt, mint gondolták volna. Fulwiler így összegzi tapasztalatait:

A villanymentes napokon sötétedés után gyertyafénynél jóval kevesebb házimunkát tudtunk végezni, a számítógépes munkát pedig kiiktattuk, így a napi munka emberi mennyiségűre csökkent. Visszatért az élet természetes egyensúlya: világosban dolgoztunk, az esti órákban kénytelenek voltunk pihenni. A gyertyaláng természetes, élő fénye nagy nyugalmat adott. A korai lefekvéstől másnap kipihentebben ébredtünk.

Alázatra tanított, amikor felborult a napi tevékenységek megszokott rendje. Eleinte idegtépő volt esténként nem mosni, nem mosogatni, nem e-mailezni. Aztán rájöttem: nem dőlt össze a világ attól, hogy aznap nem dolgoztam  tizenhat órát, sőt egy-két „nagyon fontos” teendő is lemaradt.

 A villanytalanság céltudatosabbá tett: amikor lámpafénynél késő éjjelig dolgozhatom, napközben hol ebbe, hol abba kapok bele. Így viszont, hogy tudtam, amit sötétedésig nem végzek el, másnapra marad, sokkal jobban szerveztem a napi teendőket.  

Azzal, hogy sötétedés után nem tudtunk dolgozni és nem tapadtunk a képernyőre, időt kaptunk arra, ami igazán fontos: az imádságra és a családra.  

Függetlenebbé váltunk a tévétől és az internettől. A képernyő nélküli estéken volt időnk átgondolni, hol is van ezeknek a helye az életünkben. Ugyanakkor kénytelenek voltunk a kikapcsolódás más formáit keresni. 

Rájöttünk, mennyire Isten kezében vagyunk. Régen az emberek valóban félelemből zárták be sötétedéskor a zsalukat, és éjjel fohászkodtak legbuzgóbban Isten oltalmáért. Ezt a kiszolgáltatottságot tapasztaltuk meg, amikor lement a nap, és tudtuk, hogy nem űzhetjük el mesterséges fénnyel a sötétséget. A villanyvilágítás azt sugallja, hogy uraljuk az életünket; amikor lemondtunk róla, rádöbbentünk, mennyire kicsik és kiszolgáltatottak vagyunk mindenben.

Életformánk annyira a villanyvilágításhoz kötődik, hogy nem könnyű csak gyertyafény mellett tölteni egy estét, még hetente egyszer sem. Ám ha valaki szeretné megújítani a nagyböjtjét és új perspektívából szemlélni az életét, szívből ajánlom: oltsa el a lámpát.

 

A hit éve! – Böjte Csaba gondolatai

Csaba testvér hogyan ismerte és szerette meg a Jóistent? 4/4

 

Hosszan foglalkoztam különféle világnézetek tanulmányozásával. Sok vallásalapító és filozófus művét olvastam, és azt tapasztaltam, hogy sok gondolkodó a maga eszméivel nemhogy szárnyakat adna az embernek, hanem lehúzza, elbizonytalanítja, félelemmel, szorongással tölti el.

A kereszténységről bármennyit olvastam, újra és újra azt éreztem, hogy Krisztus tanítása lendületet, hitet, önbizalmat, erőt ad nekem ahhoz, hogy továbbmenjek.

A katolikus hit gazdagságával, színességével, krisztusi alapításával megadja fontos kérdéseimre a választ, szentségeivel megerősít, táplál és megtisztít engem, példaképeket állít elém, akiknek nyomdokain elindulva a legegyszerűbb, legrövidebb úton eljuthatok Istenhez.

Így egyfelől voltak élményeim, amelyeket Isten jelenlétében éltem meg, másfelől tudatos istenkeresésnek a gyümölcse, hogy én most nemcsak érzelmileg, hanem szellemileg, lelkileg és minden szempontból fejet, térdet hajtok az élő Isten előtt.

 

MISÉK  FEBRUÁR  11   –  FEBRUÁR  17

12. Kedd:      17⁰⁰ 

13. Szerda:   18⁰⁰   Hamvazószerda – Szigorú böjt!!!!

15. Péntek:    17⁰⁰ 

16. Szombat: 17⁰⁰ 

17. Vasárnap:  9³⁰ Szent Család tiszteletére, Zöldfa utcai imacsoport élő és elhunyt tagjaiért;
                          Pap Pál halálának 17. évfordulójára, valamint László István, nővére Margit és szülei lelki üdvéért;

                          NAGYBÖJT 1 VASÁRNAPJA