2016. január 31. Évközi 4. vasárnap  XIV. évf. 05. szám
______________________________________________

Zsoltár válasz: 

„Ajkam hirdeti, - igazságodat, Uram.”
____________________________________________________

 

SZENTLECKE: 1 Kor 13,4- 13

  Szükséges a hit, a remény és a szeretet, de legnagyobb köztük a szeretet.

  Testvéreim! A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.

  A szeretet nem szűnik meg soha. A prófétálás véget ér, a nyelvek elhallgatnak, a tudomány elenyészik. Megismerésünk most még töredékes, és töredékes a prófétálásunk is. Ha azonban elérkezik a tökéletes, véget ér az, ami töredékes. Gyermekkoromban úgy beszéltem, mint a gyermek, úgy gondolkoztam, mint a gyermek, úgy ítéltem, mint a gyermek. De amikor elértem a férfikort, elhagytam a gyermek szokásait. Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre. Most még csak töredékes a tudásom, akkor majd úgy ismerek meg mindent, ahogy most engem ismernek.

  Most még megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három, de közülük a legnagyobb a szeretet.

EVANGÉLIUM: Lk 4, 21-30

 Mint Illés és Elizeus, Jézus sem csak a zsidókhoz küldetett.

Abban az időben:

  Jézus beszélni kezdett a zsinagógában: ,,Ma beteljesedett az Írás, melyet az imént hallottatok.'' Mindenki helyeselt neki, és csodálkozott a fönséges szavakon, amelyek ajkáról fakadtak. ,,De hát nem József fia ez?'' -- kérdezgették.

  Ekkor így szólt hozzájuk: ,,Biztosan ezt a mondást szegezitek majd nekem: Orvos, gyógyítsd önmagadat! A nagy tetteket, amelyeket – mint hallottuk -- Kafarnaumban végbevittél, tedd meg a hazádban is!'' Majd így folytatta:

  ,,Bizony mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész földön. De közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a szidom Száreptában élő özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta

korában is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai Namán.''

  Ezt hallva, a zsinagógában mind haragra gerjedtek. Felugrottak, űzték őt a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ô áthaladt közöttük, és eltávozott. Lelke van rajtam. Fölkent engem és elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, s hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabaddá tegyem az elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje.''

  Összetekerte az Írást, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött. Ő pedig elkezdte beszédét: ,,Ma beteljesedett az Írás, amelyet az imént hallottatok.''

 

Az életünk minősége a kapcsolataink minőségétől függ, ezt is jelenti az irgalmasság éve:

Ember vagyok. Társas lény. Az életem függ másokétól. Az én életem is hatással van mások életére. Ha képesek vagyunk jobbá tenni kapcsolatainkat, boldogabbak leszünk. Nem hiába hirdette meg Ferenc pápa is az Irgalmasság évét. Ha javulnak az emberi kapcsolataink, javul az Istenhez fűződő kapcsolatunk is. "Amit egynek a legkisebbek közül tesztek, nekem teszitek".

Íme, egy történet ennek illusztrálására:

Egy férfi elvitte az idős apját egy étterembe, és mivel a bácsi már nem tudott olyan szépen, tisztán falatozni, mint évekkel ezelőtt, végtelen türelemmel segített neki. A vendégek nem voltak ilyen megértőek: megvető tekintettel bámulták a párost, testbeszédük pedig arról árulkodott, hogy szeretnék, ha mihamarabb távoznának az étteremből.

Miután befejezték az evést, a férfi a mosdóba vezette az édesapját, hogy segítsen neki letakarítani a ruháját: a kis öreg nadrágja és inge ugyanis tele lett morzsával és ételfoltokkal. Ezután megfésülte az apja haját, feladta rá a kabátját, és megtörölgette a szemüvegét. Amikor kijöttek, a férfi kifizette a számlát, karon fogta apját, majd elindult vele kifelé. Mindenki némán, megvetően figyelte őket. Senki sem értette, hogy tudja valaki így megalázni magát mindenki előtt.

Hirtelen azonban egy vendég felállt, és odament a férfihoz. "Elnézést, valamit itt hagyott, nem?" - kérdezte tőle.

"Nem uram, nem hiszem." - felelt a férfi.

"De igen. Itt hagyott egy leckét, egy tanulságot minden fiúnak és minden apának."

Az étteremben még nagyobb csend lett. De ez inkább a szégyen és a rádöbbenés csendje volt. A férfi elmosolyodott, és apjával együtt kimentek az utcára.

Megfontolandó gondolat

A szeretettől nem idegen, hogy miközben szeretek valakit, időnként lehetnek erős negatív érzéseim és indulataim is vele szemben. Valakit szerethetek, de pillanatokra gyűlölhetem, megharagudhatok rá, lehetek rá féltékeny, akár félhetek is tőle. Ez mind belefér, nem mond ellent a szeretetnek.

Pál Feri atya

Gyertyaszentelő Boldogasszony 

Mindnyájan eléd siettünk, Krisztus, akik őszintén és mélységes hódolattal imádjuk misztériumodat; örömmel eltelve sietünk feléd... Meggyújtott gyertyát viszünk, isteni ragyogásod szimbólumát.

      Neked köszönhetjük, hogy ragyog az egész teremtés, sőt örökfény önti el, ami szétszórja a bűn sötétségét. Ezek az égő gyertyák azonban főképp annak a belső ragyogásnak a jelképei, amellyel fel akarunk készülni jöveteledre, Krisztus. Amint Anyád, a legtisztább szűz, karjában vitt téged, az igaz világosságot és felajánlott azokért, akik a sötétségben élnek, most mi is kezünkben tartjuk ezt a mindenki számára látható fényt és a te ragyogásodtól megvilágosítva eléd sietünk, aki az igazi fényesség vagy ...

      A világosság, amely a világba jön, hogy megvilágosítson minden embert, megjött... Mindnyájan hozzád jövünk, hogy fényedbe öltöztess minket, hogy az öreg Simeonnal mi is karunkba vegyünk, ó, örök, eleven fény. Vele együtt ujjongunk az örömtől, dicsérő himnuszt énekelünk az Istennek, a világosság Atyjának, aki megajándékozott minket az igaz fénnyel, hogy kiragadjon a sötétségből és eltöltsön világossággal.

Szent Szofroniusz, De Hypapante 3, 6-7

Gyertyaszentelő Boldogasszony

Ma gyertyaszentelő van, Mária, 
és azt a Krisztust, aki bennem él, 
aki növekszik 
s még olyan kicsi, 
mutasd be, kérlek, 
az Atyának.

Ma gyertyaszentelő van, Mária, 
és azt a szívet, mely alig remél, 
csak tépelődik 
s a felét hiszi, 
tedd ki a Fénynek, 
gyógyulásnak!

Szent-Gály Kata

 

MISÉK  FEBRUÁR  01  –  FEBRUÁR  07

02. Kedd:      17⁰⁰  Hálából a Szentlélek ajándékaiért;

05. Péntek:    17⁰⁰   Major utcai lakosok élő és elhunyt tagjaiért;

                                   ELSŐPÉNTEK

06. Szombat: 17⁰⁰  Nyéki Ferencné Szűcs Mária, valamint férje Nyéki Ferenc lelki üdvéért;

                            Ifj. Pozsgai János halálának 2. évfordulójára és nagyapja

                            Id. Pozsgai János, valamint dédszülőkért;

                            Répás Pál és a Sóber család elhunytjaiért;

07. Vasárnap:  9³⁰ Balla István halálának 1. évfordulójára;

                                 ELSŐVASÁRNAP - SZENTSÉGIMÁDÁS

__________________________________________________________________                     

Gyónási lehetőség vasárnap a szentmise előtt.
_____________________________________________________________________