SZERETETTEL KÖSZÖNTJÜK

A KÓKAI SZENT MÁTÉ PLÉBÁNIA OLDALÁN!

 

 

"Tegyetek tanítvánnyá minden népet!"

 

 

 

KÖSZÖNET

„Aki templomot épít, az nemcsak Isten dicsőségére, hanem önmaga számára is épít házat.” A templomépítés nem csupán a hithez, hanem a közösséghez való ragaszkodásnak, és a jövõbe vetett bizalomnak is a szimbóluma. Éppen ezért, akik ebben a munkában részt vettek, történelmi tettet vittek végbe, amit senki – ismétlem senki – el nem vesz, le nem kicsinyít, és meg nem másít!!!
Főtisztelendő Megyéspüspök Atya, Kedves Államtitkár Úr, kedves vendégek, kedves atyák, kedves házigazda testvérek!
Fontos ponthoz érkezett egyházközségünk élete, és a templomunk felújításának története is. Ma méltóképpen lezárunk egy sok fizikai munkával teli szakaszt, bár tudjuk, a mai nap utáni jövőnk bizonyos szempontból nehezebb lesz, mint a mostani. Aki csinált már pályázatot, az tudja, mit jelentenek az elszámolásokkal, az ellenőrzésekkel, a pályázat lezárásával, és a felhasználható források lehívásával járó procedúrák. Ezek a dolgok várnak még bennünket a jövőben.

De a mai nap történelmi a kókai egyházközség életében, mert valami olyasmit sikerült a kókai emberek egy részének mérhetetlen összefogásából megvalósítanunk, amivel kevés település büszkélkedhet. Nagyon sokan azt gondolom, cserélnének velünk!
Megfogadtam, hogy a mai köszönetnyilvánítás kapcsán nagyon csínján fogok bánni a nevekkel de az elején teszek is rögtön egy kivételt: köszönet mindenért a MINDANHATÓ ISTENNEK!!!
Hiszen kívülről minden tartozékával együtt megújult, - vagy ha az utolsó simítások is meglesznek, - hamarosan meg fog újulni a környék legnagyobb, székesegyház méretű mára a legszebb temploma. Elkészült a tetőszerkezete, új titáncink borításával, valamint rengeteg földmunkával megoldódott vízelvezetése, új homlokzata az eredeti szépségét idézi; színe minden elemével tökéletes harmóniát képez; ki lett cserélve a teljes közmű hálózata, külső- és belső villámvédelme, megoldódott az EU-s szabványoknak megfelelően akadálymentesítése, újjá lett varázsolva a mára már éjszaka is kivilágított parkja. S hogy még szebb legyen, ezen fogunk a továbbiakban is dolgozni.
Hogy hogyan jutottunk el idáig? Hogy hogyan is? Hát mérhetetlen sok buktatón és nehézségen, ugyanakkor hihetetlen sok örömön keresztül is.
Az, hogy ez a mai nap létrejött, elengedhetetlen volt az Európai Unió és a Magyar Köztársaság Kormánya által az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program keretében nyújtott támogatás. Ezért is nagyon örülök, hogy Polgármester Asszony, és Államtitkár Úr is velünk ünnepel és örül most! Az ebben nyújtott segítséggel részét képezték ennek!
De legyünk őszinték, ez a tekintélyes és igencsak jelentős segítség önmagában még nem lett volna elég a program életre hívásához. Sok, nagyon sok embernek meg kellett mozdulnia a sikerért, és akik megmozdultak, azok meg is tettek mindent, mert látták, hogy ez nem vicc, hanem nagyon komoly dolog. Volt, aki ösvény-taposóként az elsők között az első napokban jött be egy nagyon komoly felajánlással, mondván, hogy „hidd el nekem, aki Istennek ad a legjobb helyre ad, mert így-vagy úgy, de Isten annak 1000-szeresét adja vissza”. Aztán jöttek az emberek, és gyarapodó adományaikkal kimondatlanul is azt üzenték: „gyerünk, induljunk el, és csináljuk meg a templomot!”
Megható, sőt, szívbemarkoló történetek kísértek végig ilyenkor. Volt olyan adományozó, aki – mivel más lehetősége nem volt - megkért egy vállalkozót, hogy egy időre alkalmazza, mert munkája összegét a templomnak akarja adni.
Szintén nem mindennapi egy 11 éves kisgyerek története, aki – természetesen szülei tudtával, de nem biztatására – elém állt, és megkérdezte: „Pap bácsi! Adhatok én is a templomnak?” (Talán én jobban zavarba voltam, mint ő). És zsebpénzének jelentős részét a templomra szánta. És hasonló történetek sokaságai voltak ebben a durván kettő évben.
A pályáztatás és a (nem kevés ideget megetető) közbeszerzési eljárás után a legkedvezőbb ajánlatot adó céggel, a KOVÉP kft-vel szerződést kötöttünk. Azonban sajnos a vezetője, Kovács Tibor bácsi már nem lehet köztünk – egy jelenleg még gyógyíthatatlan betegség elszólította őt. Szívünkben azonban természetesen nem köszöntünk el végleg tőle.
A munkák folyamán összekovácsolódott nagyon sok minden, és nagyon sok mindenki.
Volt, aki anyagilag; volt, aki élő munkájával – pl. rengeteg gépi és kézi földmunkával, a vaselemek lakatosmunkáival, az asztalos munkák sokaságával, műkövezéssel, festéssel, villanyszereléssel, takarítással – vagy akár anyagilag, akár kétkezi munkával is kivette a részét mindenből.
Ugye, emlékszünk még? Lábazatleverés – a taksonyi barátainkkal, a betonjárda felszedése a polgárőrökkel, fakivágás a tűzoltókkal, s hányszor ébredtek a szomszédok munkagépek, vagy láncfűrészek dübörgésére, mert mindig volt olyan felajánló, aki nem külső szemlélőként nézte a sokszor erő feletti munkát… ki az erőgépét, ki a szerszámait adta oda az Istennek, hogy szebb legyen a háza.
És kérem hadd emeljek méltó mementót nekik, mert megérdemlik: Soha nem felejtjük el az egyházközség azon tagjait, akik sokszor betegséget, otthoni munkát, jogos pihenést, vagy szabadidőt; vagy akár munkahelyet félretéve úgy dolgoztak a templom körül, mint még talán otthon se! Nélkülük sem sikerült volna!
És ugye nem felejtjük el, hogy bármikor is dolgoztunk együtt, a kemény munka után sose maradtunk éhesek, mert szorgos asszonykezek által finom ebédek vártak bennünket a plébánián.
Ennek köszönhetően eljutottunk ennek a szakaszunknak a lezárásához, hogy így elindulhasson a pályázat következő, nem fizikai, de nem kevésbé kemény szakasza; a lezáró, s anyagilag a végső rendezési szakasza.

Kérem engedjék, meg, hogy a mérhetetlenül sok támogatását megköszönjem Kóka Nagyközség Önkormányzatának, Polgármester Asszonynak, valamint az Önkormányzat Képviselőtestületének. Nem kevesebb köszönet illeti meg a Váci Egyházmegyét, valamint Megyéspüspök Atyát. Kiemelt támogatóink, legyenek azok magánszemélyek, illetve különböző szervezetek, vagy cégek; a kórus fölött elhelyezett és a Szentmise elején megáldott adományozói táblán lettek megörökítve az utókor számára. Hálás köszönet nekik is; hiszen nélkülük el sem indulhattunk volna; nem lett volna miből... Szintén megáldottuk a Historia Domus-t, az egyházközség hivatalos történeti könyvét, melyben ún. "repülő lapokon” azok nevei kerültek bele az utókor számára, akik BÁRMINEMŰ adományt és hozzájárulást adtak, mert számukra és számunkra komoly áldozatok árán is magukénak érezték ezt a templomot.
Ki szeretném fejezni tiszteletemet és köszönetemet a KOVÉP kft. és munkatársaik felé, valamint alvállalkozói felé, akik közül sokan sok esetben a lefektetett és a kialkudott összegen felül rengeteg munkával és anyaggal segítettek minket, hogy templomunk ilyenné válhatott.
S természetesen hadd fejezzem ki hálámat azok felé az emberek felé, - mert meggyőződésem, hogy ilyenek is akad szép számmal, - akik ugyan nem tudtak eljönni - időskori sajátosságok – miatt dolgozni, anyagi helyzetük reménytelenségében nem tudtak minket támogatni, de imáikkal velünk voltak végig és kérték ránk Isten elengedhetetlen kegyelmét. Ezt onnan tudjuk, hogy amikor valami miatt szinte reménytelenül elakadtunk, utána hogy-hogy nem valahogy mindig túljutottunk rajta. S mivel tudjuk, hogy a Jóisten szótárában nincsenek véletlenek, csak arra kérem ezeket a támogatóinkat, hogy le ne álljanak a templommegáldás után sem!!! Smile

És kérem engedjék meg, hogy a legmélyebb alázattal, és az anonimitáshoz való jogot maximálisan tiszteletben tartva köszönjem meg annak a személynek az elhivatottságát és munkáját, aki – a pályáztatási, a közbeszerzési, a projekt-vezetői, sokszor az építés-irányítói, - a lapátot, és minden, ehhez kapcsolódó nehézfizikai feladatot nem szégyellve -  munkálatait a hátára véve, természetesen minden ellenszolgáltatás nélkül - az elmúlt 2 évet a templom körül töltötte! És meg szeretném köszönni családjának is, hogy ehhez megadták legfőképpen a türelmet, az otthoni támogatást és a biztos alapot.

Azt gondolom, hogy az eredmény, ami elkészült, önmagáért beszél. Mert ha innen kilépünk, akkor valahova belépünk… Kilépünk a felújított templomból és nagyon-nagyon sok ember áldozatvállalásának, önzetlenségének, és az Istenért vállalt felajánlásának kertjébe lépünk be.

Hát lépjünk be, és élvezzük, mert ez a miénk!

Most, a végszó gyanánt nincs más feladatom, minthogy azt kívánjam: Isten fizessen meg mindenkinek segítsége; és áldozatkészségének mértéke szerint!

52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus
 nap
 óra
 perc
 másodperc

    Ahogyan mi látjuk

    Egyházközségünk életében vagy a nagyvilágban történt események beszámolói, kommentárjai.

    Hírlevelek

    Hétről hétre nyomtatott formában is megjelenő, Egyházközségünk hirdetményeit tartalmazó hírlevél.

    Gondolatok, imák, prédikációk

    Gondolatok, imák, prédikációk írott és hanganyag formájában.

Bepillantás egyházközségünk életébe

2020 Gyerek Táb...
2020 Gyerek Táb...
2020 Gyerek Táb...
img_1282
2019Urnapja

Plébánia irodai nyitvatartása

Hétfő: -
Kedd: 16:00-17:40
Szerda: -
Csütörtök:  -
Péntek: -

 

Miserend

Kedd: 18:00 óra
Péntek: 18:00 óra
Szombat: 18:30 óra
Vasárnap:  11:00 óra

Elérhetőség

Kozsuch Zsolt Tel.: 06/30/434-9237

Szentmiséket továbbra is a sekrestyében lehet íratni.

Temetéssel kapcsolatos ügyintézés: Konczné Marika 06-30-422-7364
info@kokaiplebania.hu


2243 Kóka, Kossuth Lajos u. 63.

 
© 2022 Kókai Egyházközség honlapja