Nap

Olvass!

Elmélkedj!

Cselekedj!

12.15.
ADVENT
3. vasárnap

Szof3,14-18a
Fil4,4-7
Lk3,10-18

„Örüljetek az Úrban szüntelenül, újra csak azt mondom, örüljetek, az Úr közel van” (Fil 4,4-5). Engedjük, hogy a szívünk megteljék örömmel. Amikor nincs öröme az embernek, amikor szomorú, akkor kedvetlen, szeretetlen, ingerült, minden bűnre képes, mert az örömtelenség „a gonosz búvóhelye”. Don Orionnal, a szegények papjával (+1940) mondjam: „Bűn és búskomorság, ki az én hazámból.”

Imádkozom azokért, akiket
nem értek, akik másképpen gondol­kodnak, akik távol állnak tőlem, hogy az Üdvözítő szeretete és ereje találjon rájuk.

12.16.
hétfő

Szám24,2-7.15-17
Mt21,23-27

„Miféle hatalommal teszed ezeket?” – tették fel a kérdést Jézusnak a főpapok és a nép vénei. Milyen szándékkal, milyen céllal, milyen erővel teszem, amit teszek? Mi vezet cselekedetemben, mi a tetteim mozgató rugója? Tegyem fel magamnak e kérdéseket. Készületünk legszebb voná­sa, ha ennek a röpimának jegyében történik: „Érted, Jézusom”.

A tavalyinál szerényebbre terve­zem meg az ünnepi asztalt. Miről kéne lemonda­nom nagylelkűen a szegények, szükséget szenvedők javára?

12.17.
kedd

Ter 49,2.8-10 Mt1,1-17

Jézus családfáját megörökítették az evangéliumok – ám nemcsak azok tartoznak bele, akik neve ott szerepel, hanem minden megkeresztelt ember is. Jézus ezt mondta: „Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az mind testvérem, nővérem és anyám.” (Mt 12,46-50). Jézusban Isten gyer­mekei, családja lettünk. Boldog örömmel tartozzam hozzá!

Bizalommal, türelemmel,
figyel­mes szeretettel fogadom
a hozzám fordulókat.

12.18.
szerda

Jer23,5-8
Mt1,18-25

Szent Józsefnek legnagyobb megpróbáltatása az volt, hogy szembesülnie kellett Máriának, jegyesének a titkával: gyermeket vár, de a gyermek nem tőle való. Mert igaz ember volt, sokat töprengett ezen. Amikor azonban álmában Isten jelzést ad neki, magához veszi Máriát és gyermekét, s jó családatyaként gondoskodik róluk. Vegyük magunkhoz, fogadjuk be életünkbe a Szűzanyát és gyermekét!

Ma csapvizet iszom más italok helyett, vagy más módon egysze­rűsítem az igényeimet.

12.19.
csütörtök

Bír13,2-7.24-25a
Lk1,5-25

„Istennél semmi sem lehetetlen” – mondja az angyal Máriának. Isten a semmiből megteremtette a világot. Nem volt lehetetlen teljesítenie Mánoah és felesége kérését, Zakariás és Erzsébet kérését. Istennek semmi sem lehetetlen velünk kapcsolatban sem. Fiát adta értünk. Hívő, bízó lélekkel fordulhatunk hozzá: mélyítse bennünk a rendíthetetlen, erős hitet.

Ma figyelek rá, hogy mindent
a bennem élő Isten jelenlétében, jókedvűen és az ő kedvére tegyek.

12.20.
péntek

Iz7,10-14
Lk1,26-38

Adventi utunk utolsó szakasza: felismerni Isten tervét, igent mondani rá, akkor is, ha nem értjük mi miért történik. Istennek mindig gondja van ránk. Fedezzük fel, hogy Isten konkrétan jelen van életünkben, és Máriához hasonlóan válaszoljunk IGENnel rá. Mária igent mondott Istennek, és ezzel igent mondott az Életre. Igent a mi életünkre, a mi üdvösségünkre is.

Adventben esélyt kaptam a mér­téktartás felszabadító erejének megtapasztalására – új szívvel böjtölök.

12.21.

szombat

Én 2,8-14 vagySzof3,14-18a
Lk1,39-45

Ahogy a vőlegény és a menyasszony egymás iránti szeretete állandó és teljes, úgy az Egyház és Krisztus kapcsolata, a mi Istennel való kapcsolatunknak is ilyennek kell lennie. Isten szeretete soha nem fogy el, mert nem önmagáért van, hanem értünk. Mária Erzsébetnél tett látogatása is erre a mások felé megmutatkozó, lángoló szeretetre hív: figyeljünk végre mások szükségére.

Meglátogatom, felhívom nagyszülőmet, idős rokonomat, vagy egy rég látott ismerősö­met, így kifejezve érdeklődé­semet, szeretetemet iránta.