Kedves Testvérek, jó napot kívánok! – kezdte szeptember elsején, vasárnap délben az Úrangyala elimádkozása előtti beszédét Ferenc pápa. 

A Szent Péter teret megtöltő nemzetközi hívősereg nagy figyelemmel hallgatta, időnként tapssal szakította meg a Szentatya rendkívül komoly tartalmú, az egész világhoz intézett beszédét, amely ez alkalommal nem a szokásos vasárnapi evangéliumi szakasz elemzése volt, hanem válasz az aktuális világpolitikai helyzetre, határozott és nagy erejű tagadása a háború és az erőszak minden formájának.

„Ma, kedves testvérek, szeretném tolmácsolni azt a kiáltást, amely egyre növekvő aggodalommal tör fel a föld minden részéről, minden nép, minden ember, az egyetlen nagy család, az emberiség szívéből: ez a béke kiáltása! A kiáltás, amely erőteljesen hirdeti: békés világot akarunk, a béke emberei kívánunk lenni, azt akarjuk, hogy társadalmunkban, amelyet megosztottságok és konfliktusok tépáznak, törjön ki a béke; soha többé háborút! Soha többé háborút! A béke végtelenül értékes ajándék, amelyet elő kell mozdítani és oltalmazni kell” – mondta a Szentatya, majd így folytatta: 

„Rendkívül nagy szenvedéssel és aggodalommal élem meg azt a sok konfliktust, amelyek jelen vannak világszerte, de ezekben a napokban szívemet mélyen megsebzi az, ami Szíriában történik és aggódom a kilátásban lévő drámai fejleményekért. Erőteljes felhívást intézek a békéért. Ez a felhívás legmélyebb bensőmből fakad! Mennyi szenvedést, mennyi pusztítást, mennyi fájdalmat okozott és okoz a fegyverek használata abban a meggyötört országban, főleg a védtelen polgári lakosság körében! 

Különösen erőteljes határozottsággal ítélem el a vegyi fegyverek használatát: emlékezetemben és szívemben még mindig jelen vannak az elmúlt napok rettenetes képei! Létezik Isten ítélete és a történelem ítélete is tetteinket illetően, és ezek elől nem menekülhetünk el! Az erőszak alkalmazása soha nem vezet el a békéhez. A háború háborúért kiált, az erőszak erőszakért kiált” – hangsúlyozta a pápa, majd így folytatta: 

„Minden erőmmel kérem a konfliktusban lévő feleket, hogy hallgassanak saját lelkiismeretük hangjára, ne zárkózzanak be saját érdekeikbe, hanem úgy tekintsenek a másikra, mint testvérükre. Bátran és határozottan lépjenek a találkozás és a tárgyalás útjára, leküzdve a vak szembenállást. Ugyanilyen erővel buzdítom a nemzetközi közösséget is: tegyen meg minden erőfeszítést, haladéktalanul mozdítson elő világos kezdeményezéseket az érintett nemzet békéjéért, olyan kezdeményezéseket, amelyek a párbeszéden és a tárgyaláson alapulnak, és az egész szíriai nép javát szolgálják. 

Ne takarékoskodjanak az erőfeszítésekkel, hanem biztosítsák a humanitárius segélynyújtást azok számára, akiket ez a rettenetes konfliktus sújt, különös tekintettel az ország kitelepített lakosságára, a környező országokba menekült rengeteg emberre. A humanitárius munkatársaknak, akik elkötelezték magukat a lakosság szenvedésének enyhítésében, biztosítsák a lehetőséget, hogy megfelelően nyújthassanak segélyt” – hangzott a pápa felszólítása. 

A Szentatya ezután feltette a kérdést: „Mit tehetünk mi, a világ békéjéért? Ahogy János pápa mondta: mindenki feladata, hogy újraszője igazságosságban és szeretetben az emberi együttélés szálait (Pacem in terris – 1963. április 11).

A békéért való elkötelezettség lánca egyesítsen minden jóakaratú embert! Erőteljes és sürgető felhívást intézek az egész Katolikus Egyházhoz, amelyet kiterjesztek a többi felekezet minden keresztényére, minden vallás követőire és nem hívő testvéreinkre: a béke olyan közkincs, amely túlmutat minden korláton, mivel az egész emberiség java. 

Hangosan megismétlem: nem az összecsapás, a konfliktus kultúrája az, amely a népek körében és a népek között az együttélést építi, hanem a találkozás, a párbeszéd kultúrája: ez a béke egyetlen útja. 

A béke kiáltása szálljon a magasba, hogy eljusson mindenki szívéhez; tegyék le a fegyvert és hagyják, hogy a béke iránti vágy vezesse őket. 

Ezért kedves testvérek, elhatároztam, hogy szeptember 7-ére, Mária, a Béke Királynője születésnapjának vigíliájára az egész Egyház számára böjt- és imanapot hirdetek meg Szíria, a Közel-Kelet és az egész világ békéjéért. Meghívom a nem katolikus keresztény testvéreket, más vallások követőit és minden jóakaratú embert, hogy az általuk legmegfelelőbbnek ítélt módon csatlakozzanak ehhez a kezdeményezéshez. 

Szeptember 7-én, itt a Szent Péter téren este 7 órától éjfélig imára gyűlünk össze és bűnbánó lélekkel fohászkodunk Istenhez ezért a nagy ajándékért a szeretett szíriai nemzet és a világon jelen lévő minden konfliktusos és erőszakos helyzet számára. Az emberiségnek szüksége van arra, hogy lássa a béke gesztusait és hallja a remény és a béke szavait! Arra kérek minden helyi egyházat, hogy azon túl, hogy csatlakoznak ehhez a böjti naphoz, szervezzenek erre a szándékra egy liturgikus cselekményt. 

Máriától kérjük: segítsen nekünk, hogy az erőszakra, a konfliktusra és a háborúra válaszoljunk a párbeszéd, a kiengesztelődés és a szeretet erejével. Mária - Anya: Ő segítsen bennünket, hogy megtaláljuk a békét. Mindnyájan az ő gyermekei vagyunk. Mária, segíts bennünket, hogy leküzdjük ezt a nehéz pillanatot is és elkötelezzük magunkat, hogy mindennap, minden környezetben a találkozás és a béke hiteles kultúráját építsük”. 

Ferenc pápa végül felszólította a híveket, hogy ismételjék vele együtt: Mária, Béke Királynője, könyörögj értünk!

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír