A Kókai Római Katolikus Plébánia és a
Szent Máté Alapítvány kiadványa
2243 Kóka, Kossuth Lajos u. 63. 
www.kokaiplebania.hu 
Miklós Zalán atya Tel.: 06/30/329-9413
Rada Anna: Tel.: 06/30/619-7529
______________________________________________________

2019. július 14. Évközi 15. vasárnap XVII. évf. 28. szám
____________________________________________________

Zsoltár válasz:

„Alázatosak, keressétek az Istent, - és szívetek újra éled.”

SZENTLECKE: Kol 1, 15-20

Isten mindent Fia által és Fiában teremtett.

  Testvéreim! Jézus Krisztus a láthatatlan Isten képmása, minden teremtmény elsőszülötte. Mert benne teremtett mindent a mennyben és a földön: a láthatókat és láthatatlanokat, a trónusokat, uralmakat, fejedelemségeket és hatalmasságokat. Minden általa és érte lett teremtve. Ő előbb van mindennél, és minden benne áll fenn.

  Ő a testnek, az Egyháznak a feje. Ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy övé legyen az elsőség mindenben. Úgy tetszett (az Atyának), hogy benne lakjék az egész teljesség, s hogy általa békítsen ki magával mindent a földön és a mennyben, minthogy a kereszten kiontott vérével békességet szerzett mindenkinek.

 

EVANGÉLIUM: Lk 10, 25-37

A főparancs: a szeretet parancsa. Minden ember felebarátom!

Abban az időben:

  Egy törvénytudó odalépett Jézushoz, hogy próbára tegye őt: ,,Mester - - szólította meg --, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?'' Jézus így felelt: ,,Mit mond erről a törvény? Mit olvasol benne?'' A törvénytudó így válaszolt: ,,Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat.'' Jézus ezt mondta neki: ,,Helyesen feleltél. Tedd ezt, és élni fogsz.''

  A törvénytudó igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól: ,,De hát ki az én felebarátom?'' Jézus történettel felelt a kérdésre: ,,Egy ember Jeruzsálemből lement Jerikóba. Rablók kezébe került. Ezek kifosztották, véresre verték, és félholtan otthagyták. Egyszer csak egy pap jött lefelé az úton. Észrevette, de elment mellette.

  Azután egy levita jött arra. Ő is meglátta, de elment mellette.

  Végül egy szamaritánusnak is arra vitt az útja. Amikor megpillantotta, megesett rajta a szíve. Odament hozzá, olajat és bort öntött sebeire, és bekötözte, majd pedig felültette teherhordó állatára, elvitte egy vendégfogadóba és gondoskodott róla. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel a kéréssel: Viseld gondját, és ha többet költenél rá, visszatérve megadom neked.

  Mit gondolsz, e három közül ki volt az igazi felebarátja annak, aki a 2rablók kezébe került?'' A törvénytudó így válaszolt: ,,Aki irgalmasságot cselekedett vele.'' Jézus így folytatta: ,,Menj és te is hasonlóképpen cselekedjél!''

 

folytatás

                Mert volt bennük egy közös dolog. Ez pedig az Istennek az a fajta jelenléte, amely tudományos (teológiai) tézisek fejtegetése nélkül az életnek azt a rejtett oldalát tárta föl, ami miatt mi Istent atyánknak és teremtőnknek tarthatjuk.

            Döbbenetes sokoldalú az élet, mely nem csak parányi -velünk történő esetek- mivoltában, de sodró lendületű drámákban tudja megmutatni, hogy a hitnek -és a vallási közösségeknek- az ereje miként támaszt fel halottnak vélt életeket.

            Elénk tárult az Istennek az a végtelensége, amely emberi sorsokba épülve mutatta meg erejét, emberi ésszel ellentmondásnak is ható béketörekvését és az emberi lét értelmét.

            Két embert hallgattunk, akik közül az egyik az abortusz végtelen nagy drámájában, a másik egészséges életének nagyfokú változásában mutatta meg az ember küzdelmét és harcát saját magával, a környezetével, a visszahúzó erőkkel és a győzedelmes kibontakozással. Türelmességet, az Irgalmat és az emberi lét isteni eredetét. Egyszóval.

            Isten-keresés és rátalálás -bátran mondhatom- minden áldásos commúnió.

            A kókai "összetartás" és összetartozás ilyen volt.

            Alkalmunk volt gondolkodni azon, hogy kinek tulajdonítsuk azt a keresztet amely az ember vállát nyomja és ki az, aki onnan azt leveszi.

            Minek nevezzük azt, ami elnyom (nyomaszt)  és egyben bennünk él.

            Hogy fér össze az a két dolog, hogy teremt téged valaki és a teremtett világból kiszólít. Hogy szép történeteidnek virágos hajlataiban veled örül, ugyanakkor átírja terveidet és szándékaidat.

            És érzed kezedet fogja, vezet téged, máskor hiába kapaszkodsz utána.

            Egyszer segít a kormányt jól kézbe tartani, máskor megköti a kezed.

            Ellentmondásos talán az Isten????  Az embereken drámaian uralkodik, a feszültséget kirobbantja, vagy a megoldás egyetlen kulcsa?

            Fantasztikus embereket hallottunk és minden történet -sőt azok részfolyamatai is- bánat, együttérző, majd örömkönnyek csillogásának velőtrázó katarzisaiban nyert megnyugvást az Úr jóságos atyai ölelésében.

            Nem lehet az Isten végtelen szándékát részekre szedni!

            Meg kellett érteni, hogy az Isten a Fiát adta a világnak, hogy minden -hangsúlyozom, minden- ember üdvözülhessen. Téged öröktől akart és örökké vár.  Hagyja, hogy akár szenvedés árán is megtalálja az ember lelkének békéjét. Otthont ad, és hagyja, hogy te járd, keresd azt az utat, amely haza vezet téged.

            Így tudtam összefoglalni  gondolataimat.

            Jókedvű ebéd, jó társaság, kitűnő elmék, elhivatottságot felvonultató papok (püspökök), öröm és hálaérzet, rendhagyó, nagyon bensőséges Szentségimádás, majd végül püspöki szentmise zárta a napot.

Hazafelé ballagtunk.

            Milyen az élet -tűnődtem el. Mindig ugyanaz és ugyanannak a fordítottja.

            Elmondja az ember élet-célját, életének kicsi szeletét, földélményeit, családélményeit, benyomásait, valaki megindítja tollának menetét, és diktálja a sorokat, a gondolatokat kiszínezi és minderre azt mondjuk: Milyen emberi is  és ugyanakkor milyen Isten(i), a világ ha nem érzi egyedüliként és egyedülinek magát az ember. A nappali hőségtől megégett por belepte a szőlőtőkék reggeli üde zöldjét, beette magát bőrünkbe és így kapaszkodtunk föl Szent Dónátus dombjára.

            Vajon nem Emmausz felé megyünk? -ötlött fel bennem a kérdés.

Nem kéne visszafordulnunk oda, ahonnét jöttünk és azt mondani, tarts velünk Uram mert közel van az este. A feledés estéje.

            Közel van, néha bennünk, néha körülöttünk az emberi gyarlóságunk.

            Meddig visszük magunkkal Kóka nagy épített sátrának belső atmoszféráját. A lelki feltöltődést, a vendéglátók mosolyát. A megtalált békét, az Isten-élményt.

            Mikor zuhanunk vissza kis magánvalónkba, ahol már csak a mi egzisztenciánk a fontos és torz szellemek, szemlélete tépik bennünk szét Krisztus egyházának kincseit.

            Őszi hangulat telepszik rám, érzem a Felsőhegy friss új borának zamatát, ízét.

            Ideje, hogy tömlőt váltsunk. Új tömlőt vegyünk, mert a régi tömlő  nem alkalmas az új bor befogadására. Szétreped az már, darabokra szakadozik és bor nélküli lesz a menyegző.

            Az Egyház, Jézus jegyese pedig élni akar! Communióban! Szeretet-közösségben. Jézusban!

            A kókaiakon úgy látom nem múlik.

            És a nem kókaiakon? Remélem azokon sem.

            Azt ígértem, tizenkét órára itthon leszek. Ebédre, magyarán szólva.

       Megfogott a hely. A hely szelleme.

            Nem hajlott a lábam a hazaindulásra.

Igaz, nem is akartam.

A nagysátorban is otthon voltam.

Jézus vendéglátását éreztem, kedves emberek -köztük barátomként tisztelt,egykori kollégám Juhász Ildikó polgármester és Zalán atya- társaságában voltam. Jó társaság ez.

            Örömmel látom egy új pap-generáció szárnybontogatását, akik fiatalon már plébánossá lettek és az új tömlőt már megvéve boldog és gazdag szüretet remélhetnek. Minőségi lesz a bor, bár lehet, a mennyiséggel lesz még egy kis baj. Egyelőre.

 

Dány, 2019. június 30

Gódor András

 

Személyre szóló szeretet

Legyetek gyöngédek azok iránt, akik felelősek valamiért. Tegyetek velük úgy, ahogyan ti cselekednétek az ő helyükben. Amikor Krisztus együtt élt apostolaival, mindig szeretetre méltó volt. Bízott mindannyiukban, személyre szóló szeretettel szerette mindannyiukat.

Teréz Anya breviáriuma 

 

SZENTMISÉK  JÚLIUS 15 –  JÚLIUS  21

16. Kedd: 18:00 Ungvári család élő és elhunyt tagjaiért;

19. Péntek: 18:00Akácfa utcai lakosok élő és elhunyt tagjaiért; 

20. Szombat: 18:30Acsai János lelki üdvéért (30-ad napos);

21. Vasárnap: 9:00 Szabó István lelki üdvéért (halálának 6. évfordulójára),

                                    nagyszülők: Szabó János és felesége Varró Mária,
                                
                                    valamint fiuk János, lányuk Mária lelki üdvéért;
______________________________________________________

21-én: 15 órakor Kongregációs imaóra lesz.
______________________________________________________

Keddenként a szentmise után csendes szentségimádást tartunk.
______________________________________________________

Gyónási lehetőség vasár- és ünnepnapokon kivéve Karácsony, Újév, Húsvét, Pünkösd, Úrnapja) a szentmise előtt 8:30-8:50-ig.
______________________________________________________

Köszönet Kollarits Lászlónénak, hogy Falvai József prépost úr síremlékén a táblát megtisztította és a betűket újra festette.
______________________________________________________

Elhunytak:  

                     Bugyi János, Bartók Béla u. 1.

                    Koncz Jánosné Csákó Margit Petőfi u. 4/a.

Adj Uram örök nyugodalmat nekik!