Adventi betlehemezés

Általános iskoláskorú gyermekeink közel 40 éve járnak házról-házra advent idején, hirdetve Jézus születésének örömhírét. Schlachta István atya kezdeményezésére 1980-as évektől kezdődően a betlehemezés során összegyűlt adományokkal az Ipolytölgyesi Szent Erzsébet Szeretetotthon lakóit örvendeztetjük meg. A Jézus születésének szegényes körülményeire emlékeztető misztériumjáték célja azóta is változatlan.

2018. évben összesen 33 gyermek 19 napon keresztül vett részt sötétedést követően a szolgálatban, házról házra járva a település több mint 40 utcájában. Tudjuk, hogy Isten az ő Fiát soha senkire nem akarta rákényszeríteni, ezért a betlehemezésben való részvétel is teljesen önkéntes alapon működött. A gyerekek élményeiket elmesélve egymást hívták.

Jóleső érzés volt, hogy legtöbbjük nemcsak néhány alkalommal jött, hanem folyamatosan, más szabadidős programról is lemondva, inkább a betlehemezést választotta:

Gedei Kornél, Balázs Zsófia, Lázár Zoltán, Rafael Ferenc, Nagy Krisztián, Merkel Rozi, Dóczi Nóra, Tóth Gáspár Richárd, Nyári Evelin, Tóth György, Gedei Dorina, Varga Tímea, Jezsik Luca, Gyenes Lili, Szabó Simon Barnabás, Kaptás Levente, Domján Dániel, Horváth Triniti, Török Csaba, Török Viktória, Törőcsik Nóra, Jakab Júlia, Gáspár Anikó, Kósa Petra, Galambos Erika, Tóth Mátyás, Tóth István, Huczka Dávid, Kovács Nikolett, Vastag Lídia, Palyaga Bálint, Halla Domonkos, Galambos Tamás

Közel 200 otthonba vitték el 6-8 fős csapatokban a szimbolikus istállót, énekeltek karácsonyi énekeket, mondtak köszöntőt.

Igaz világosságot gyújtottak településünkön, s ahová beengedték őket, oda a karácsony békéjét vitték.

Az összegyűlt adomány 2018. évi összege meghaladta az 500 ezer forintot.

Az örömhírt azért kaptuk, hogy továbbadjuk, sokan álltak mellénk ebben a munkában. Nagylelkű adományaikat, segítségüket ezúton is hálásan köszönjük.

Legnagyobb élmény lelkipásztorként, amikor gyermekek csillogó szemmel mesélnek élményeikről, a betlehemezés rájuk gyakorolt hatásáról. Olyan ez, mint amikor Jézus elküldi az ő tanítványait, és azok visszatérve lelkendeznek. Mégis a legnagyobb élmény és felismerés, amelyet sajátomévá tettem, egy budapesti kisfiú szavai, aki jelen volt a beszámoló közösségi együttléten. Azt mondta: „Ha én nem jöhetek jövőre Kókára betlehemezni, akkor Pesten fogom a barátaimmal megszervezni, mert látom jól összejöttek az itteniek, és a rászoruló gyerekeken segítettek, nem maguknak gyűjtöttek.”

Egy kisgyerek gondolkodását a többi gyerek tanúságtétele mennyire meg tudja változtatni. Ha sok ilyen tanúságtevő gyerek lenne, a világunk is szebb és élhetőbb lehetne. Ezek a gyerekek már közösségként jönnek össze péntekenként. Kell ennél nagyobb öröm?

 „Legfőképp az maradt meg bennem, hogy látom az emberek arcán az örömöt, hogy mennyire örülnek, és meghatja őket az, amit mi előadunk. Például, amikor énekeltünk a házaknál, bekapcsolódtak az énekünkbe a felnőttek.”

„A vásártéren idegenek ültek sötétben a padokon, ijesztően néztek ki, de mi nem féltünk, mert Jézus nálunk volt.” 

„A boltokban is szívesen fogadtak, nem csak a házaknál. Megállítottuk a szódás autót is és neki is elénekeltük a betlehemes játékot.” 

„Egy háznál leültek zongorázni, miközben énekeltünk.”

„Az volt a jó, hogy gyűjthettem az Ipolytölgyesi Szeretetotthonban lévő beteg gyerekeknek. Jót tehettem másokért, akik nem tudnak saját magukon segíteni.” 

„Éppen a Malomnál voltunk és jött a helyi busz. Nem akartunk már gyalogolni, ezért felszálltunk rá a megállóban és énekkel fizettünk.” 

„Laci bácsi kolbásszal és naspolyával kínált meg minket, mert nem volt csokija. Nagyon finom volt.”

További képek a betlehemezésről elérhetők a Galériában.