Napi evangélium
 

A Kókai Római Katolikus Plébánia és a
Szent Máté Alapítvány kiadványa
2243 Kóka, Kossuth Lajos u. 63. 
www.kokaiplebania.hu 
Miklós Zalán atya Tel.: 06/30/329-9413
Rada Anna: Tel.: 06/30/619-7529
______________________________________________________

2019. május 05. Húsvét 3. vasárnapja XVII. évf. 18. szám
____________________________________________________

Zsoltár válasz:

„Magasztallak, Uram, - mivel megmentettél engem.”


EVANGÉLIUM:
Jn 21, 1-19

Jézus fogta a kenyeret, és adott nekik. Ugyanígy a halból is.

Feltámadása után Jézus egy alkalommal így jelent meg tanítványainak a Tibériás-tó partján:

  Együtt voltak Simon Péter és Tamás, melléknevén Didimusz, továbbá a galileai Kávából való Natanael, Zebedeus fiai és még két másik tanítvány. Simon Péter így szólt hozzájuk: ,,Megyek halászni.'' ,,Mi is veled megyünk'' -- felelték. Kimentek és bárkába szálltak. De azon az éjszakán nem fogtak semmit.

  Amikor megvirradt, Jézus ott állt a parton. A tanítványok azonban nem ismerték fel, hogy Jézus az.  Jézus megszólította őket: ,,Fiaim, nincs valami ennivalótok?''

,,Nincs'' -- felelték. Erre azt mondta nekik: ,,Vessétek ki a hálót a bárka jobb oldalán, ott majd találtok.'' Kivetették a hálót, s alig bírták visszahúzni a tömérdek haltól.

  Erre az a tanítvány, akit Jézus szeretett, így szólt Péterhez: ,,Az Úr az!'' Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét -- mert neki volt vetkőzve --, és beugrott a vízbe.

  A többi tanítvány követte a bárkával. A hallal teli hálót is maguk után húzták. Nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire.

  Amikor partot értek, izzó parazsat láttak, s rajta halat, mellette meg kenyeret. Jézus szólt nekik: ,,Hozzatok a halból, amit most fogtatok.'' Péter visszament, és partra vonta a hálót, amely tele volt nagy hallal, szám szerint százötvenhárommal, s bár ennyi volt benne,

nem szakadt el a háló.

  Jézus hívta őket: ,,Gyertek, egyetek!'' A tanítványok közül senki sem merte megkérdezni: ,,Ki vagy?'' -- hiszen tudták, hogy az Úr az. Jézus fogta a kenyeret, és adott nekik, Ugyanígy halból is.

  Ez volt a harmadik eset, hogy a halálból való feltámadása után Jézus megjelent nekik.

  Miután ettek, Jézus megkérdezte Simon Pétertől: ,,Simon, János fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?'' Péter így szólt: ,,Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek.''

  Erre Jézus azt mondta neki: ,,Legeltesd bárányaimat!'' Aztán újra megkérdezte tőle: ,,Simon, János fia, szeretsz te engem?'' Ô azt felelte: ,,Igen, Uram, tudod, hogy szeretlek!'' Erre azt mondta neki: ,,Legeltesd juhaimat!''

  Majd harmadszor is megkérdezte tőle: ,,Simon, János fia, szeretsz engem?'' Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: ,,Szeretsz engem?'', és ezt válaszolta: ,,Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek!'' Jézus pedig ismét ezt mondta: ,,Legeltesd juhaimat!

  Bizony, bizony, mondom neked: Amikor még fiatal voltál, felövezted magad, és oda mentél, ahova akartál. De ha majd megöregszel, kiterjeszted karjaidat. Más fog felövezni téged, és oda visz, ahova nem akarod.''

  Azt jelezte e szavakkal, hogy (Péter) milyen halállal dicsőíti majd meg az Istent. Azután hozzátette: ,,Kövess engem!''

 

HITÜNK MEGÚJULÁSÁNAK SZINTEREI

A plébániai közösség (folytatás)

Tanítványi, krisztusi életre vezetni valakit nemcsak azt jelenti, hogy az illetőt megtanítjuk bizonyos ismeretekre, hanem főképpen azt, hogy bevonjuk a tanítványi körbe, bekapcsoljuk a közösség életébe. – Ezzel a gondolattal fejeztük be a múlt héten.

A közösség építése tehát nem mellékes, járulékos feladat, hanem a legfontosabbak közé tartozik, mivel az egyház csak, mint közösség képes megvalósítani önmagát, csak közösségként képes teljesíteni küldetését.

Hogy a közösségben és a közösség által mennyire „önmagát építi fel a test a szeretetben”, azt akkor látjuk legvilágosabban, ha közelebbről megvizsgáljuk az evangelizációban, vagyis az embereknek a krisztusi életre való meghívásában és elvezetésében játszott szerepét. Három mozzanatát különböztetjük meg ennek:

  1. 1. A közösség a maga belső életével alakítja, formálja tagjait, akik így együtt egymást segítve, egymás hitét kölcsönösen erősítve válnak a szeretet gyakorlása és a küldetés közös teljesítése által egyre inkább krisztusi emberekké.
  2. 2. A testvéri szeretetben élő keresztény közösség élete tanúságtétellé, sugárzó jellé válik a kívülállók számára, ezáltal újabb embereket vonz az egyházba.
  3. A közösség a megtérőket magába fogadja, és belső életével fokozatosan őket is krisztusi emberekké alakítja. A folyamatnak ezzel nincsen vége: a közösség a meghívás, a magába fogadás és a krisztusivá formálás lüktetésében él és növekszik tovább. Elméletben ez teljesen világos és nagyon felemelő, a valóságban azonban gyakran semmit sem látunk belőle.

Megvalósulhat-e az ősegyház modellje a mai körülmények között?

Elvárható-e mindez egy mai plébánián, ahol az embereknek alig van kapcsolatuk egymással, ahol nincsenek közös cselekvési programok, nincsenek közös élmények, vagy ha van is, nehezen kapcsolódnak be, ezért nincs közösségi tudat sem?

Valójában legtöbb mai plébánia nem is nevezhető közösségnek, legfeljebb igen laza kapcsolatú embercsoportnak! Hogyan segíthetnénk így egymást a hitben? Hogyan tanúskodhatnánk közösségi életünkkel a kívülállók előtt?

Amíg egy plébánia csupán „lelki szolgáltatóegység”, addig sehogyan sem.

Településeink egy része már elindult a közösséggé alakulás útján. Az ősegyházi modellt ugyan nem ültethetjük át változatlan formában, de egyrészt van már példa arra, hogy miként lehet magát a plébániát a korábbinál sokkal „közösségibbé” tenni, másrészt a kisközösségek megléte nagyszerű lehetőséget kínál arra, hogy az ősegyház gyakorlatát a plébánián belül korszerű formában élesszük újjá.

Olyan értelemben talán nem tehető közösséggé egy mai plébánia, mint amilyen értelemben közösség volt az első századokban. Ám, ha közösen törekszünk erre, kialakítható egy olyan közösségi légkör, amely a plébániához tartozókban erős „mi-tudatot” ébreszt, és amelyet a kívülállók, a plébániával kapcsolatba kerülők is észrevesznek és vonzónak találnak.

Mi hozhatja létre ezt a közösségi légkört? Mindenekelőtt a hívek és papok elmélyült evangéliumi életből fakadó szeretete. Ha ez hiányzik, hiábavaló minden egyéb erőfeszítésünk. Ezért imádkozni, erre buzdítani, ezt minden lehető módon segíteni — a plébániai közösség építésének alapja.

(folytatjuk)

 

SZENTMISÉK  MÁJUS  06 –  MÁJUS  12

7. Kedd: 18:00 Elhunyt testvéreinkért;

10. Péntek: 18:00 Újvilág utcai lakosok élő és elhunyt tagjaiért; 

11. Szombat: 18:30 Bakonyi János atyáért;

12. Vasárnap: 9:00 Rosa Mystica Szent Szűz tiszteletére,

                             az imaórát végzőkért, élő és elhunyt családtagjaikért;

                             Nagy Lajos lelki üdvéért,
______________________________________________________

Ma a szentségimádás elmarad!
______________________________________________________

Május első vasárnapján az Édesanyákat köszöntjük. Hálát adunk Mennyei Atyánknak Szűz Máriáért is, aki világra szülte Megváltónkat.

„Mit oly sokszor elhalasztottam
Elmondanám, mert úgy érzem, hogy vár
Jóvátenném mit mulasztottam,
De nem lehet, mert Ő már messze jár.”

/Részlet: Kibédi Ervin: Ahogy a napok rövidülnek/   

Isten áldja és segítse az Édesanyákat, Nagymamákat!
______________________________________________________

Májusi litániák: a hétköznapi (kedd, péntek), szentmisék előtt 17.30-tól, a miséző pap vezetésével, illetve a szombati és vasárnapi szentmise előtt fél órával a hívek imádkozzák.
______________________________________________________

12-én könyörgő nap lesz papi hivatásokért.

Imádkozzunk papjainkért, valamint papi és szerzetesi hivatásokért.
______________________________________________________

Buszos zarándoklatot szervezünk Vácra, június 22-én, Bógár Zsolt diakónus atya papszentelésére.

Jelentkezni: Varró János Akácfa u. 15. a részvételi díj /1.500.- Ft./ befizetésével.
______________________________________________________

Elhunytak:      Urbán Istvánné Illés Ilona, Kóka, Nagykátai út 84.

                        Lovas Pál volt kókai lakos

                        Frónius Ernő Zoltán, Kóka, Damjanich u. 28.

Adj Uram örök nyugodalmat nekik!