Napi evangélium
 

A Kókai Római Katolikus Plébánia és a
Szent Máté Alapítvány kiadványa
2243 Kóka, Kossuth Lajos u. 63. 
www.kokaiplebania.hu 
Miklós Zalán atya Tel.: 06/30/329-9413
Rada Anna: Tel.: 06/30/619-7529
______________________________________________________

2019. április 28. Isteni Irgalmasság vasárnapja XVII. évf. 17. szám
____________________________________________________

Zsoltár válasz:

„Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, - mivel irgalma örökké megmarad.”

 

SZENTLECKE: Jel 1, 9-11 a. 12-13. 17-19

Meghaltam, s lám, mégis élek, örökké.

Én, János, testvéretek Krisztus Jézusunk és az ő országának türelmes várásában, és társatok az üldöztetésben, a Patmosz nevű szigeten voltam, az Isten szava miatt, meg azért, hogy Jézus mellett tanúságot tegyek.

  Az Úr napján elragadtatásba estem. Hátam mögül, mint valami harsona, megszólalt egy hang: ,,Amit látsz, írd le egy könyvbe, és küldd el a hét egyháznak. Erre megfordultam, hogy megnézzem, ki szól hozzám. Amint megfordultam, hét arany gyertyatartót láttam, a gyertyatartók közt pedig valakit, aki az Emberfiához hasonlított. Bokáig érő ruhát viselt, aranyöv övezte mellét. Amikor megpillantottam, mint egy halott, a lába elé rogytam, de megérintett jobbjával, és megszólított: ,,Ne félj! Én vagyok az első és az utolsó, és az élő. Meghaltam, s lám, mégis élek, örökké. Nálam van a halálnak és az alvilágnak a kulcsa.

  Írd le hát, amit láttál, a jelent és ami ezután történik.

 


EVANGÉLIUM:
Jn 20, 19-31

Nyolc nap múlva eljött Jézus.

  Amikor a hét első napján (Húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben zárva tartották az ajtót. Belépett és így szólt hozzájuk: ,,Békesség nektek!'' Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat.

  Jézus megismételte: ,,Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.'' E szavak után rájuk lehelt, és így folytatta: ,,Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot.''

  A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker, nem volt velük, amikor Jézus megjelent nekik. Később a tanítványok elmondták neki: ,,Láttuk az Urat.'' De ő így szólt: ,,Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!''

  Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok. Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és köszöntötte őket: ,,Békesség nektek!'' Tamásnak pedig ezt mondta: ,,Nyújtsd ide az ujjadat és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és érintsd meg oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívő!'' Tamás így válaszolt: ,,Én Uram, én Istenem!'' Jézus ezt mondta neki: ,,Most már hiszel, Tamás, mert láttál engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!''

  Jézus még sok más csodajelet is művelt tanítványai szeme láttára, de azok nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezeket viszont megírták, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek legyen benne.

 

HITÜNK MEGÚJULÁSÁNAK SZINTEREI

A plébániai közösség

 

A húsvéti idő vasárnapjain, amint azt húsvéti prédikációmban említettem, a plébániáról, mint közösségi életünk motorjáról szeretnék néhány gondolatot megosztani. Elsősorban nem, mint intézményről, hanem mint üdvösségünk útjának nagyon fontos szegmenséről, lehetőségéről.

A plébániáról vallott felfogásunk jelentősen megváltozott az utóbbi évtizedekben. A plébániát hosszú időn át az összegyház igazgatási egységének tartották, egy bizonyos terület lelkipásztori szolgáltató intézményét látták benne. Úgy gondolták, hogy a plébános és munkatársai a szolgáltatók, a plébánia hívei pedig a gondozottak. Jól tükrözi ezt a szemléletet a régi Egyházi Törvénykönyv 216. kánonja is, mely szerint: „A plébánia a legkisebb önálló, területileg meghatározott lelkipásztori és egyház-igazgatási egység, melynek élén a plébános áll”. E felfogás szerint a plébánia legfőbb célja a területén lakó hívek „ellátása” volt. Jóllehet a II. Vatikáni Zsinat ezt az elképzelést gyökeresen megváltoztatta, a köztudatban sajnos még ma is így él.

A zsinat az egyházat, mint Isten népét, mint Krisztus titokzatos testét, vagyis mint közösséget határozta meg. A plébániát nem tekinti csupán az egyház helyi szervének, hanem magát az adott helyen konkrétan megvalósuló egyházat látja benne. „Krisztus egyháza valóban ott van a hívek valamennyi törvényes helyi közösségében. Az Újszövetség ezeket is egyházaknak hívja, ha ragaszkodnak pásztoraikhoz. Krisztus evangéliumának hirdetése bennük gyűjti össze a híveket. Megünneplik az Úr vacsorájának titkát [...] E közösségben [...] ott lakozik Krisztus, akinek ereje összekapcsolja az egy, szent, egyetemes és apostoli egyházat. (Az egyházról, 26.)

A plébánia tehát nem közigazgatási egység, hanem helyi közösség, amelyben maga az egyház valósul meg. A zsinat ezzel visszatér az eredeti, az Újszövetség lapjairól ismert egyházfogalomhoz. Természetes, hogy a zsinat szellemében készült új Egyházi Törvénykönyv is így határozza meg a plébániát: „A plébánia a krisztushívőknek a részegyházon belül állandó jelleggel megalapított közössége...” (51. 5. kán.).

A közösségi jelleg fontosabb lett, mint a korábbi területi elv, ezért ad a törvénykönyv lehetőséget arra, hogy a hívők anyanyelve, nemzetisége, rítusa vagy más szempontok alapján is létre lehessen hozni plébániai közösségeket, például gyárplébániát, egyetemi plébániát, süketek, mozgássérültek plébániáit és hasonlókat.

A zsinat óta másképp fogalmazzuk meg a plébániai lelkipásztorkodás célját is. A hagyományos plébánia jórészt megrekedt a tanító és szentségkiszolgáltató funkciónál. Ezek nélkülözhetetlenül fontos eszközei a lelkipásztorkodásnak, de csak eszközei, és nem céljai.

A lelkipásztorkodás igazi célját ma ismét abban látjuk, hogy az embereket meghívja és elvezesse a krisztusi életre. Ennek pedig elengedhetetlen feltétele, hogy belőlük testvéri közösséget hozzon létre. Nagyon határozottan tanítja ezt a zsinat is: „A lelkipásztorkodás nem szorítkozhat csupán arra, hogy a hívekkel egyénenként törődjék. Természetszerűen ki kell terjednie arra is, hogy kialakítsa a valódi krisztusi közösséget.” (Presbiterorum ordinis 6.) .

„Tanítvánnyá tenni” valakit nemcsak azt jelenti, hogy az illetőt megtanítjuk bizonyos ismeretekre, hanem főképpen azt, hogy bevonjuk a tanítványi körbe, bekapcsoljuk a közösség életébe.

A közösség építése tehát nem mellékes, járulékos feladat, hanem a legfontosabbak közé tartozik, mivel az egyház csak közösségként képes teljesíteni küldetését.        

(folytatjuk)

 

AZ IRGALMASSÁG VASÁRNAPJA

            Faustyna Kowalska boldoggá avatását II. János Pál pápa kezdeményezte, még Krakkó érsekeként, 1965-ben. Majd 1993. április 18-án, húsvét második vasárnapján, az eljárás elindítója immár pápaként avatta boldoggá Fausztina nővért. A szentté avatásra hét évvel később, 2000. április 30-án, ismét csak húsvét második vasárnapján került sor.

            Ekkor hirdette ki a pápa a világ számára az Isteni Irgalmasság ünnepét is, e szavakkal: „Húsvét második vasárnapja ettől kezdve az egész egyházban az Isteni Irgalmasság vasárnapja nevet viseli.” És a szentatya hozzátette, ezzel az üzenettel, az Isteni Irgalmasság üzenetével kívánja átvezetni az egyházat a harmadik évezredbe.

            „Egyetlen lélek sem nyerhet megigazulást, amíg nem fordul bizalommal irgalmasságomhoz. Ezért kell a húsvét utáni első vasárnapot irgalmasságomnak szentelni. A papok ezen a napon hirdessék a lelkeknek nagy és végtelen irgalmamat!” (Napló 570)

  1. János Pál pápa, az Isteni Irgalmasság üzenetének fáradhatatlan hirdetője volt. Imádságában is irgalomért fohászkodott. És a szentatya életével, pápaságával, betegségével és halálával is tanúságot tett Isten végtelen irgalmába vetett bizalmáról. Halála időpontja – 2005. április 2., az Isteni Irgalmasság vasárnapjának vigíliája – által mindez még nyilvánvalóbb megerősítést nyert.

            A lengyel pápát, ugyanúgy, ahogy ő Fausztina nővért, az Isteni Irgalmasság ünnepén avatta boldoggá XVI. Benedek pápa 2011-ben, majd szentté Ferenc pápa 2014-ben.

 

SZENTMISÉK  ÁPRILIS  29 –  MÁJUS  05

30. Kedd: 18:00 Rosa Mystica Szent Szűz tiszteletére;

3. Péntek: 18:00 Jézus szíve tiszteletére;

                                   ELSŐPÉNTEK          

4. Szombat: 10:00 Betegekért;

                  18:30  Szabó és Varró család élő és elhunyt tagjaiért;

                             Tóth Rafael és Leki Magdolna lelki üdvéért, valamint a
                                  
                             Tóth család és a Leki család elhunytjaiért;

 5. Vasárnap: 9:00 Édesanyákért, nagymamákért;

                                 ÉDESANYÁK, NAGYMAMÁK MEGÁLDÁSA
______________________________________________________

Májusi litániák: a hétköznapi (kedd, péntek), szentmisék előtt 17.30-tól, a miséző pap vezetésével, illetve a szombati és vasárnapi szentmise előtt fél órával a hívek imádkozzák.
______________________________________________________

Május 4., szombat – 10:00 órakor szentmise keretében, a Betegek szentségének ünnepélyes kiszolgáltatása lesz. Ennek feltétele, hogy kegyelmi állapotban legyen, aki ezt fel kívánja venni!
______________________________________________________

Egyházunk új tagja:

Fazekas Ádám László és Cserey Anna: Bendegúz László nevű gyermeke;
______________________________________________________

05-én: Elsővasárnap és egyben Anyák Napja is, az ünnepre való tekintettel a szentségimádás elmarad!
______________________________________________________

Gyónási lehetőség vasár- és ünnepnapokon kivéve (Karácsony, Újév, Húsvét, Pünkösd, Úrnapja) a szentmise előtt 8:30-8:50-ig.
______________________________________________________

Ma: 15 órakor Kongregációs imaóra lesz.
______________________________________________________

Keddenként a szentmise után csendes szentségimádást tartunk.
______________________________________________________

Elhunytak:      Klocz Jánosné Pozsgai Margit, Pesti u. 30.

                       Fecske János volt kókai lakos           

Adj Uram örök nyugodalmat nekik!